Brigi nappali alvásával mindig is bajban voltam. Volt időszak, amikor szinte semmit sem aludt napközben. Legalábbis más anyukák beszámolóihoz képest semmit. Néha kétszer fél órát, néha csak egyszer 45 percet. De ezt is csak síri csöndben tudta produkálni. Ez még most is hasonlóan van. Mostanra ugyan beállt egyfajta napirend, miszerint délelőtt és délután is alszik kb. 1-1 órát, de a csönd még ma is fontos feltétel, a legkisebb neszre képes felébredni. Az egy óra alvás egyébként úgy néz ki, hogy kb. fél-háromnegyed óra után szinte mindig felébred, ilyenkor felveszem és akkor még alszik egy 20-30 percet a kezemben vagy rajtam fekve. Aztán pedig szuper pufi piros pofival és nagy mosollyal ébred.
Amíg pici volt, addig a kendő volt az ászok ásza, ha alvásról volt szó. Volt olyan nap, hogy szinte reggeltől estig fel volt kötve, és így tudott aludni bárhol, bármikor, bármilyen zajos környezetben. Még arra sem ébredt fel, hogy én fennhangon telefonáltam, ami ugye ebben a helyzetben közvetlenül a füle mellett történik. Sőt néha úgy éreztem, hogy amikor folyamatosan dumálok, akkor alszik legjobban. Mostanában már kendőben is elég éberen alszik, és sok zajra felébred, amire régebben rá se hederített. De azért ha úgy jön össze, hogy alvásidőben tudunk sétálni, akkor mindig kendőzünk, mert sajnos ugyanezt babakocsival csak ritkán sikerül elérni. Majd a babakocsi mizériáról még írok.
Teszek ide egy képet. Amikor nyáron a Balcsin voltunk, így aludt a strandon.
