Csodálatos dolog egy kisbabát a testeden viselni. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem hordozni, mert annyira leegyszerűsítette a dolgokat. Brigi megkapta az állandó testközelséget, amire vágyott, nekem pedig maradt két szabad kezem. A babáknak nagyon egészséges a hordozás mind fizikailag, mind szellemileg, mind lelkileg. Ezt testközelből is megtapasztalja az, aki hordoz. Brigi az első hónapokban sokat sírt, sokat akart rajtam, velem lenni és ezt mindig maximálisan meg is kapta. Hozzáteszem, hogy a kendőben rám kötve soha sem sír, ott valahogy mindig minden ok. Mostanra nagyon kiegyensúlyozott, alig-alig fordul elő nagy sírás, még mindig nagyon szeret ölben lenni meg kendőben lenni, nagyon bújós, ami nagyon jó érzés nekem is. A hordozásból nemcsak a baba profitál, hanem az is aki hordozza. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy cipelgettem mind idáig, és azt hiszem, még sokáig fogom is. Annál nincs is jobb érzés, hogy az ember tesz-vesz, jön-megy, és közben ott tudja egészen közel, teljes biztonságban a gyermekét. Fantasztikusan jó, megnyugtató érzés minden anyának, szülőnek.
