Nemrég váltottam a rugalmas kendőről szövött kendőre. Egyenlőre egy olcsó Nandut vettem, mert egy mei tai várományosa is vagyok és még nem tudom, hogy melyik fog jobban bejönni. Addig meg nem akartam egy vagyont fizetni egy hordozókendőért.
A Nandu egyébként egész jó, igazából jobb is mint, amire számítottam. Itthon már mindenféle pozitúrát próbálgattam vele. Azért ez egészen más, mint a rugalmas. Azt csak felköti az ember, aztán belepattintja a gyerkőcöt és menetkész. Ezt meg azért tekergetni, húzogatni kell, közben még gyereket is helyén tartani... Szóval bonyolult, de nem végzetes. Minden felkötéssel jobban megy. Valamelyik nap annyira sikerült összeszedni magamat kendő kötésileg, hogy úgy döntöttem kipróbálom a háti batyu hordozást sétához is. Mivel nincs hordozós kabátom, mindketten külön felöltözve álltunk neki a procedúrának. Ahogy a videókon láttam, meg már próbálgattam itthon is, kendő gyerek hátára, aztán lendítés, és gyerek én hátamra, egy csavarás ide, egy húzás oda, és lám, fent maradt. Kicsit megizzadtam a végére, gondolom Brigi úgyszintén, de sikerült és már útra is keltünk. Hát ez óriási tapasztalat volt. Részemről az volt a változás, hogy láttam mi van a lábam előtt, és nem léptem bele minden pocsolyába, meg nem rúgtam fel minden gallyat meg követ a parkban. De ez mind semmi ahhoz a változáshoz képest, amit hátiBrigi tapasztalt. Amikor elől hordozom általában meg se nyikkan. Még ha nem is alszik, akkor is csak csendesen nézelődik a kendőből. Nem úgy a hátamon. Úgy kötöttem fel, hogy a karjai kívülre kerültek, így tudott mutogatni, és olyan örömmel töltötte el ez az újabb dimenzió, hogy folyamatosan kurjongatott, és csak mondta a magáét a hátam mögül, és őrülten mutogatott mindenre, amit csak látott. Nagyon édes volt. Persze óriási feltűnést keltettünk a parkban, még nagyobbat, mint amikor elölről van rám szerelve, de végül is ez már megszokott dolog a részünkről. Úgy éreztem, hogy Brigi sokkal-sokkal jobban élvezi a sétát így, mint elöl. Úgy már nem nagyon lát eleget, és állandóan forgolódik mindenfelé, majd kiugrik a kendőből. Igy meg persze egészen más volt minden.
Egy hét múlva megyünk hordozókendő tanfolyamra, ahol szeretném még jobban megtanulni a háti kötést, ha már ilyen jól működni látszik. Ez az első próbálkozás nem volt azért tökéletes a kötést illetően, mert kicsit vágta a vállamat, úgyhogy van még mit tanulni, hasznos lesz a tanfolyam.
